Az időjárási szélsőségek, a tartós csapadékhiány és a nyomott mézárak egyaránt nehezítették a méhészek munkáját. Bár egyes méhlegelők – például a repce, az akác és a hárs – helyenként kedvező eredményeket hoztak, az aszályos nyár és a gyenge virágporhordás komoly kihívások elé állította a méhcsaládokat.
Az elmúlt évtizedben folyamatosan romlottak a sikeres méhészkedés feltételei. A szélsőséges időjárás, a csapadék egyenetlen eloszlása, a hőmérsékleti kilengések és az évszakok változása egyre kiszámíthatatlanabbá teszik a méhészeti szezont – olvasható a Magyar Állattenyésztők Szövetségének méhészeti évértékelőjében.
A termelők helyzetét a piaci körülmények is nehezítik. Miközben az üzemanyagok és a méhegészségügyi készítmények ára emelkedik, a méz nagybani felvásárlási ára a cikk szerint nagyjából tíz évvel ezelőtti szinten maradt. A nyomott árak hátterében az olcsó, sok esetben kétes eredetű és minőségű importméz, valamint a mézhamisítás térhódítása áll. A felvásárlók emiatt a kiváló minőségű magyar méz iránt sem mutatnak megfelelő keresletet.
A munkaerőhiány szintén egyre nagyobb gondot jelent: nehéz olyan alkalmazottat találni, aki a méhekkel végzett munkát vállalja és megfelelően el is tudja látni. A szezonális munkacsúcsok idején szükséges segítség biztosítása különösen nehézzé vált, miközben a magasabb munkabéreket a jelenlegi felvásárlási árak mellett egyre nehezebb kitermelni.
A csapadékhiány a méhlegelőket is sújtotta
A méhészkedés eredményességét alapvetően meghatározza a nektárképződéshez szükséges vízellátás. A 2025-ös csapadékadatok jelentős területi különbségeket és komoly hiányt mutattak, különösen az ország középső részein és a Homokhátság irányában. A kora nyári szárazság a vadon élő növények állapotát és a méhek számára fontos virágporforrásokat is kedvezőtlenül érintette.
Az év során ugyanakkor akadtak kedvezőbb időszakok és méhlegelők is. A repce több térségben jól mézelt, az akácvirágzás később indult és elhúzódott, de sok méhész végül szép eredményeket ért el. A hárs és a facélia szintén több helyen biztosított nektárforrást, a táblaszegélyekbe vetett lucerna és here pedig a nyár közepén jelentett fontos segítséget.
A napraforgó esetében már kevésbé volt kedvező a helyzet. A növény a fejlődése során kevés csapadékot kapott, és bár adott valamennyi nektárt, a korábbi évekhez képest jóval kevesebb mézet hordtak róla a méhek. A virágzás ráadásul hamar véget ért, így a virágporhordás is gyenge maradt.
Az aszály a méhcsaládokat is megviselte
A nyár közepén és végén kialakult tartós szárazságban a vadon élő növények jelentős része kiégett. A hőség miatt a méhcsaládok vízigénye is megnőtt, ezért az itatók folyamatos működtetése a fiasítás hűtése és a családok életben tartása szempontjából különösen fontossá vált.
A hordástalan időszak a nyár végi rablások kockázatát is növelte, miközben a gyenge virágporhordás miatt legyengült méhek egészségi állapotára és az atkagyérítésre is fokozott figyelmet kellett fordítani.
Az évértékelő végkövetkeztetése szerint a jövőben a szívós, jól alkalmazkodó és kiváló genetikai adottságokkal rendelkező méhcsaládokkal lehet eredményesen méhészkedni. A következő szezon sikerét azonban továbbra is jelentősen befolyásolja majd az időjárás, a méhlegelők állapota és a mézpiaci környezet.
Forrás és fotó: https://www.allattenyesztok.hu
Magyar Állattenyésztők Szövetsége – Mindig van lejjebb? Méhészeti évértékelő (2026. november 13.).










