A tartós aszály miatt újra kell gondolni a juh- és kecskeágazat takarmányozási gyakorlatát. A legelők hozamának csökkenése, a szálastakarmány hiánya és a vízellátás nehézségei egyre több gazdaság működését veszélyeztetik.
A hagyományos legeltetési modell egyre kevésbé kiszámítható. A kiegészítő takarmányozást korábban kell megkezdeni, miközben a téli takarmánykészletek már a nyári hónapokban fogyni kezdenek. A helyzet térségenként eltérő, de országosan is jelentkezik a legeltethető biomassza hiánya, a növekvő szállítási költség és az itatás nehézsége.
A megoldás nem merülhet ki a takarmányvásárlásban. Szükség van az állattartók, növénytermesztők, szakmai szervezetek és más érintett szereplők közötti gyorsabb együttműködésre, valamint a rendelkezésre álló takarmányforrások hatékonyabb összehangolására.
Az aszálykárosodott növények takarmányozási célú hasznosítása is lehetőséget jelenthet, de csak megfelelő laboratóriumi vizsgálatok mellett. A nitrát-, nitrit-, mikotoxin- és növényvédőszer-maradékok ugyanis komoly állategészségügyi kockázatot jelenthetnek.
Kiemelt kérdés a megfelelő ivóvízellátás biztosítása is. Emellett az állományok kényszerű csökkentése a piacot és a tenyészállat-állományt egyaránt kedvezőtlenül érintheti.
Az aszály tehát már nem egyszeri rendkívüli esemény, hanem olyan tartós kockázat, amelyhez a legeltető állattartás működését és takarmánybiztonsági rendszerét is hozzá kell igazítani.
Forrás: Magyar Állattenyésztők Szövetége, Az aszály már nem rendkívüli esemény: újra kell gondolnunk a legeltető állattartás alapjait









