A Magyar Bivalytenyésztők Egyesülete 2024. november 1. és 6. között második alkalommal szervezett tanulmányutat Olaszországba. A látogatás célja az olaszországi bivalytenyésztés és a mozzarella sajt előállításának megismerése, a szakmai tapasztalatcsere és a kapcsolatépítés volt. A 26 fős delegáció bivalytenyésztőkből, valamint a Magyar Államkincstár és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara képviselőiből állt, akikhez néhányan családtagjaikkal csatlakoztak.
Bivalytenyésztés Olaszországban
Olaszországban az elterjedt bivalyfajta az olasz mediterrán bivaly, amelynek állománya körülbelül 420 ezer egyedet számlál. Az állatok többsége két tartományban, Campaniában és Lazióban koncentrálódik. Campania tartomány különösen meghatározó szerepet játszik, hiszen itt található az ország bivalyállományának több mint 70%-a, mintegy 290 ezer állattal. A legnagyobb állománnyal rendelkező megyék:
- Caserta megye – 170 ezer bivaly
- Salerno megye – 110 ezer bivaly
A magyar delegáció úticélja ezért az egyik legnagyobb bivalytenyésztő központ, a Salerno megyei Altavilla Silentinalett, amely Salerno várostól mindössze 44 km-re található. Az utazás során idegenvezető és tolmács is segítette a szakmai programok zavartalan lebonyolítását.
A szakmai program: látogatás a gazdaságokban
A tanulmányút során a résztvevők tíz különböző gazdaságot kerestek fel, amelyek eltérő méretűek és tulajdonosi háttérrel rendelkeztek. A látogatott gazdaságok között voltak családi vállalkozások és nagyüzemi farmok, állami és magántulajdonban lévő létesítmények egyaránt. Az olaszországi viszonyokat jól jellemzi, hogy egy kisebb családi gazdaság is minimum 250 bivalyt tart, míg nagyobb üzemekben több ezer állat is megtalálható.
Bár minden meglátogatott gazdaság intenzív tartási rendszert alkalmazott, jelentős különbségek voltak az állattartási módszerek és a gazdák szemléletmódja között.
Bivalytartás Olaszországban: nagyüzemi körülmények és kihívások
Az olasz bivalytenyésztés egyik fő jellemzője a fedett istállós tartás, amelyben az állatokat kötetlen csoportokban, nagyüzemi körülmények között nevelik. Az állattartás legfontosabb sajátosságai a következők:
- Az állatok betonpadozaton, nagycsoportosan élnek.
- Sok helyen a zsúfoltság jelentős probléma: az egy bivalyra jutó férőhely gyakran alig haladja meg a 2 négyzetmétert.
- Több istállóban nem alakítottak ki pihenőhelyeket, így az állatok gyakran kénytelenek saját trágyájukban feküdni.
- A trágya eltávolítása általában heti rendszerességgel történik, néhány gazdaságban biogáz előállítására használják fel.
- Dagonyázási lehetőség szinte egyáltalán nincs, ami különösen hátrányos, mivel a bivaly természeténél fogva kedveli a saras, vizes környezetet.
- Legeltetés nem jellemző, bár néhány gazdaságban találkoztak pozitív példákkal is.
Takarmányozási sajátosságok
A dél-olaszországi régió éghajlati adottságai miatt a szalmát elsősorban takarmányként használják, nem pedig almozásra. A szalmát általában szecskázzák és különféle terményekkel – például paradicsomtörköllyel – keverve etetik az állatokkal.
Pozitív példák és kontrasztok
A magyar delegáció tagjai a látottak alapján megállapították, hogy az intenzív tartás ellenére a gazdaságok között jelentős különbségek vannak. Egyes helyeken kifejezetten rossz tartási körülményekkel találkoztak, míg máshol az állattartók igyekeztek komfortosabb környezetet biztosítani a bivalyok számára.
Bár az olasz bivalytenyésztés leginkább a nagyüzemi szemléletre épül, néhány helyen korszerűbb, állatbarát megoldásokat is alkalmaznak. Az egyik gazdaság például az almozást előnyben részesítette, és gondosan ügyelt a megfelelő állatsűrűségre.
