A klímaváltozás nyomán már Közép-Európában is egyre gyakoribbá válhatnak a pusztító erdőtüzek – figyelmeztet egy nemzetközi kutatás
Miközben évről évre nő a globális átlaghőmérséklet, Magyarország sem maradhat ki a mediterrán térségre jellemző erdőtűz-válság sújtotta országok sorából. A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont szakértőinek részvételével készült európai tanulmány szerint térségünkben is kialakulhatnak azok a klimatikus és társadalmi feltételek, amelyek korábban csak a déli országokat jellemezték.
Globális kihívás helyi következményekkel
A számok magukért beszélnek: évente csaknem 780 millió hektárnyi terület válik a lángok martalékává világszerte – ez megfelel Ausztrália teljes területének. Bár nem minden régióban növekszik a leégett területek aránya, a tüzek intenzitása és pusztító ereje riasztó mértékben fokozódik.
Az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testületének (EASAC) frissen publikált „Changing Wildfires” című jelentése 22 nemzetközi kutató közreműködésével született meg. A munkacsoport egyik vezetője Valkó Orsolya, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont tudományos tanácsadója volt.
„A különböző szakterületek képviselőivel való együttműködés rendkívül inspiráló volt” – nyilatkozta Valkó Orsolya. „Európa számos tájáról hozták tapasztalataikat a kollégák, és már közös workshopokon is részt vettünk, további publikációk is tervben vannak.”
A tökéletes vihar összetevői
A klímaváltozás hármas csapást mér az erdőtűz-kockázatokra. A forróbb nyarak, elhúzódó hőhullámok és gyakoribb aszályos időszakok ideális körülményeket teremtenek a tüzek kialakulásához. A kiszáradt növényzet valóságos „természetes gyújtóanyaggá” válik, amely akár egy eldobott cigarettacsikktől is lángra lobbanhat.
Az emberi tevékenység tovább fokozza ezeket a veszélyeket. Az elhagyott mezőgazdasági területeken megjelenő cserjésedés, a gondozatlan gyepterületek, valamint az idegenhonos fajok – mint a fenyők vagy eukaliptusz – telepítése mind növeli a tájak gyúlékonyságát.
Különösen veszélyesek az úgynevezett wildland-urban interface (WUI) zónák, ahol a természetes vegetáció közvetlenül érintkezik a lakott területekkel. Európa területének hozzávetőleg 7 százaléka tartozik ebbe a kategóriába, és ezeken a helyeken fokozott figyelemre van szükség mind a tűzvédelem, mind a várostervezés terén.
Észak felé terjedő mediterrán minta
„A déli országok – Spanyolország, Portugália, Olaszország és Görögország – évtizedek óta küzdenek a nyári erdőtüzekkel” – magyarázza Valkó Orsolya. „Az újdonság az, hogy Észak- és Közép-Európában is egyre gyakoribbak a súlyos tűzesetek.”
Skandinávia példája szemléletes: a hőhullámokat követő száraz periódusok miatt már ott is pusztító tüzeket tapasztalhattunk az elmúlt években. Magyarország esetében a statisztikák egyértelműek: míg átlagos években néhány száz hektárt érintenek a vegetációtüzek, 2022-ben – az extrém aszály következtében – már több mint 7000 hektár égett le.
A hazai esetekben szinte kizárólag emberi tényezők játszanak szerepet: a vegetációtüzek 99 százaléka emberi tevékenységre vezethető vissza. A kiváltó okok között szerepel a gondatlan tarlóégetés, eldobott cigarettacsikk, természetben való tűzgyújtás, technológiai hibák, vagy akár szándékos gyújtogatás.
Proaktív megoldások szükségessége
Az egyre szárazodó és melegedő éghajlat miatt Európa-szerte jelentősen meghosszabbodott a tűzveszélyes időszak. A növekvő népesség nyomán pedig egyre több olyan terület van, ahol a keletkező tüzek emberi életet, infrastruktúrát vagy természeti értékeket veszélyeztetnek.
A helyzet olyan súlyossá vált, hogy a hagyományos tűzoltási kapacitás már nem elegendő a nagy intenzitású tűzesetek kellő gyorsaságú és hatékony kezelésére. Ezért van szükség arra, hogy a tűzoltási képességek fejlesztése mellett növekvő hangsúlyt fektessünk a megelőzésre irányuló proaktív megoldásokra.
Átfogó stratégia szükséges
A kutatók több szinten fogalmaznak meg javaslatokat. Elsődleges cél egy „tűztudatos társadalom” kialakítása, amely tisztában van a kockázatokkal, tudatosan viselkedik a természetben, és támogatja a természetbarát tűzkezelési megközelítéseket.
A várostervezés terén kulcsfontosságú az olyan használati formák előnyben részesítése a települések környékén, amelyek csökkentik az éghető biomassza mennyiségét. A legelők például ideális megoldást kínálnak: az állatok rendszeres legelése természetes módon csökkenti a tűzveszélyt, védve ezzel a lakott területeket is.
Az építkezések szintjén is változásokra van szükség: kevésbé éghető anyagok használata, valamint olyan városi növényzet telepítése, amely pirofób tulajdonságokkal rendelkezik – azaz nem gyullad meg könnyen.
Ökológiai szemléletváltás
A biodiverzitás fenntartása szintén központi elem kell hogy legyen. A változatos és őshonos fafajösszetételű erdők telepítése és fenntartása, a változatos tájszerkezet kialakítása, valamint bizonyos élőhelytípusokban a kontrollált égetés alkalmazása mind része lehet egy átfogó stratégiának.
A mediterrán térségben már rendszeresen alkalmazzák a kontrollált égetést: tervezett és ellenőrzött módon égetik le az adott területeket, megakadályozva ezzel az éghető biomassza felhalmozódását. Ez a módszer nemcsak a tűzveszélyt csökkenti, hanem fenntartja azokat az ökoszisztémákat is, amelyek az időszakos, alacsony intenzitású tüzektől függenek – mint például a mediterrán bozótosok és egyes gyepek.
A szakértők szerint már nem kérdés, hogy változtatnunk kell: a kérdés csak az, hogy proaktívan készülünk-e fel az új kihívásokra, vagy reaktívan reagálunk majd a már bekövetkezett károkra.
