A hazai méhészágazat az elmúlt években példátlan kihívásokkal néz szembe. Míg a magyar méz minősége továbbra is kiváló, a piacot elárasztó olcsó importtermékek miatt a termelők jelentős része már három éve kénytelen raktárra termelni. A megoldást egy új kezdeményezés, a Gemenc Forest Nectar Szövetkezet kínálhatja, amely a méhészek összefogására építve keresi a kiutat a válságból.
Az ágazat problémái összetettek. A legnagyobb kihívást a dömpingáron beáramló külföldi méz jelenti, különösen Argentínából és Közép-Afrikából, ahol a hosszú virágzási szezon lehetővé teszi a nagy mennyiségű termelést. A helyzetet súlyosbítja az ukrajnai háború miatt nyomott áron értékesített méz, valamint a kínai import kérdése, ahol a gyanúsan magas, 53 kilogrammos éves méhcsaládonkénti termelés veti fel a mesterséges beavatkozás gyanúját – szemben a világátlagot jelentő 18 kilogrammal.
A problémakört tovább árnyalja az Európai Unió csalás elleni hivatalának (OLAF) vizsgálata, amely rámutatott: a piacra kerülő „méz” gyakran tartalmaz különböző cukorszirupokat és mesterséges adalékanyagokat, melyeket egyes laborok szándékosan hitelesítenek valódi mézként.
„A magyar méhészek tudása és termékeik minősége vitathatatlan, a kihívást az értékesítés jelenti,” – magyarázza Dózsa Tamás Károly, a szövetkezet elnökhelyettese. A megoldást a közös piaci fellépés, az egységes arculat és a minőségi garancia jelentheti. A szövetkezet különös hangsúlyt fektet a biotermelésre: tagjaik természetvédelmi területeken, ártereken és nemzeti parkokban méhészkednek, biztosítva a vegyszermentes termékek előállítását.
A hazai fogyasztás növelése kulcsfontosságú lenne – jelenleg a magyarok évente mindössze 1 kilogramm mézet fogyasztanak. „Paradox módon sokan nem sajnálnak 80-100 ezer forintot egy cipőre, miközben az egészségük szempontjából kulcsfontosságú élelmiszeren spórolnak,” – mutat rá Dózsa.
A szövetkezet nem csupán a hazai piacban gondolkodik. Céljuk a magyar méz prémium termékként való pozicionálása olyan igényes piacokon, mint Japán vagy Németország. Az összefogás erejében bízva várják további méhészek csatlakozását, hogy közösen teremthessék meg a magyar méhészet jövőjét.
A kezdeményezés különösen időszerű, hiszen visszanyúl a magyar szövetkezeti mozgalom 19. századi gyökereihez, amikor gróf Károlyi Sándor munkássága nyomán kezdett kibontakozni ez az együttműködési forma. A cél ma is ugyanaz: az erőforrások egyesítése a közös boldogulás érdekében.
